Az ember a gyermekkorát nem felejti el. Belevésődik a tudatába. Vannak, akik ezeket az emlékeket szeretnék kitörölni s akadnak olyanok is, akik a velük történteket relativizálják. Az utóbbiak közé tartozik Bayer Zsolt.

Törtem a fejem azon, hogyan válhatott ez a fickó azzá ami. Újságirókat kérdeztem meg, kutattam különböző forrásokból, s rájöttem hogy ő már fiatal korában is ilyen simlis alak volt. Egy 2017-es Solymári előadóesten ő maga mesélt múltjáról. S itt napvilágra derül, hogy saját származását is tagadja, ami azt jelenti, hogy nincs kibékülve önmagával. S aki nem fogadja el saját eredetét sem, az másokban keresi a hibát. 

Svábnak vallja magát, hogy miért az szintén gyermekkorára nyúlik vissza. Gúnyneve sokáig Náci volt. Mert ugye aki sváb az náci. Gondolták játszótársai. Ez nagyon mély sebet hagyott benne. 

Tündértemető cimű könyvében arról ir, hogy anyai ágon tiszta református s apai ágon tóth. Az identitás megválasztása történelmi szükségszerűség, tudatos döntés volt. Szolidaritás a kommunizmus áldozataival. 

De lájünk tovább. Van egy iskolai története, amit szinte minden alkalommal elmesél rajongóinak, csak épp mindig másképp. 

Az igaz, hogy Budán nőtt fel és kamaszkorában költöztek Solymárra. Azt is elismeri, nehezen tudott leérettségizni s akkori osztálytársával Semjén Zsolttal évet ismételt. Majd - alkalmatlansága miatt - többszöri próbálkozásra sem vették fel a Szinház-és Filmművészeti Főiskolára. A kötelező 2 éves katonai szolgálat elől az Eltére menekült ahová szerencséjére felvették. 

S itt jön egy újabb szép bayeri fantáziakép. Arról számol be, hogy 1987-ben a Mai Nap cimű újségnál kezdett dolgozni. Egy picike baki van csak, méghozzá az, hogy ez a lap akkor még nem létezett. 1989.Február.08.-án indult s aznap már kint is volt az utcákon. A rendszerváltás utáni első poltikai búlvárlap , mely esténként jelent meg egy fővárosi és egy országos kiadásban. Bayer Zsolt ide NEM publikált. 

Ő a Kurirnak volt a rendszeres újságirója, ami 1990.Július.02-án indult s a második politikai búlvárlap volt a Mai Nap után. 

Abban is lódit, hogy őt a Népszabadsághoz anno küldték. 1993-ban került ahhoz az újsághoz önként. Amit hosszas egyeztetések előztek meg, s ugye ez azután történt, amikor otthagyta a Fideszt. 

"Belefáradtam,elegem van a politikából s úgy érzem nem tudom szivvel-lélekkel csinálni" /Bayer Zsolt 1992/ 

Ekkoriban a Fidesz még Soros György pártján állt. Évekkel később, mikor a párt populista fordulatot vett, Bayer is visszatért. Ám addig nem restellte őket ostorozni. Hiszen nem tartozott közéjük. Ezt ő is leirja egyik publicisztikájában. A sértett, önmagát száműző ember kirohanásaiban újfent érzékelhető a mérhetetlen fájdalom s vágyakozás. Csalódott, kiábrándult ugyanakkor áhitózik vissza az övéihez. 

S amikor teljesült álma, a nagy visszatérés, az neki maga volt a katarzis. S ez a mai napig tart. Szeretett, imádott pártját, a Fideszt - aminek egyik alapitója - kiszolgálhatja, s ezért még jó pénzt is kap. Bármikor a védelmébe veszi s a legmocskosabb ügyekből is kész kimosni. 

Véleményem szerint, ahogy a kormány, úgy ő maga se nem jobboldali se nem konzervativ, se nem református. Nincs semmiféle ideológiai elkötelezettsége. 

Mert aki propagandista mint ő, az a hatalom hangját közvetiti. Csak és kizárólag azt irja le és mondja el, amit fentről parancsolnak neki. Nincsenek önálló gondolatai, nincs saját véleménye. Futószalagon gyártja, amit elvárnak tőle. Gyári munkás. Ez Bayer Zsolt, se több, se kevesebb. 

Zina Mihailova 2017.12.17. 

Ez a cikk a Városi Kurirban jelent meg